Acipenser ruthenus

Kecsege

A Duna és nagy mellékfolyóinak rojtos bajszú kis tokhala.

A kecsege Európa legkisebb és egyetlen tisztán édesvízi tokhala, a Duna, a Tisza, a Száva és a Dráva élő kövülete, amely sosem hagyja el a folyót. Öt sor csontos vértjével páncélozva, rojtos bajuszszálaival a kavicsot tapogatva ritka és szigorúan szabályozott zsákmány; ahol egyáltalán horgászható, finomságot, türelmet és tisztelettel teli bánásmódot kíván.

Kecsegetok · Kecsöge · Köcsöge · Kis tok · Dunai kecsege · Sterlet

Röviden

Tudományos név
Acipenser ruthenus
Család
Acipenseridae
Élőhely
Édesvíz
Jellemző méret
40–60 cm
Maximális méret
125 cm · 16 kg
Táplálkozás
Fenéken táplálkozó
Legaktívabb
Alkonyat, Éjszaka, Hajnal
Ívás
április, május, június
Legjobb horgászmódszerek
Fenék, Feeder
Legjobb hónapok
  1. jan
  2. feb
  3. már
  4. ápr
  5. máj
  6. jún
  7. júl
  8. aug
  9. sze
  10. okt
  11. nov
  12. dec

Hogyan ismerd fel

Összetéveszthetetlenül tokhal: pikkely nélküli, megnyúlt test öt sor csontos vérttel, hosszú, keskeny, felfelé hajló orr és alsó állású, kitolható száj, amellyel a fenékről szívja fel táplálékát. A többi toktól a rojtos bajuszszálak különböztetik meg – a száj előtti négy bajuszszál apró oldalsó rojtokat visel –, a középen osztott alsó ajak és a magas oldalvértszám, jellemzően 56–71, amelyek világosak és sűrűn állnak. Háta szürkésbarna vagy majdnem fekete, hasa fehéres. A fiatal vágótok orra rövidebb, tompább, bajusza sima; a horgásztavakba telepített hibridek általában zömökebb testűek.

Hol él

A kecsege a nagy, gyors folyású, oxigéndús síkvidéki folyók hala: a Dunáé és nagy mellékfolyóié, a Volga és a Dnyeper rendszeréé, nyugaton pedig a felső Dunáé és néhány visszatelepítési folyóé. A főmederben él kavicson és homokon, mély gödrökben, kavicspadok alvízi oldalán és a gátak és torkolatok alatti erős sodrásban tartózkodik, ahol a fenéken, az áramlásban táplálkozik. Rokonaival ellentétben sosem vándorol a tengerbe. Télen a kecsegék mély, csendes gödrökben gyűlnek össze, és abbahagyják a táplálkozást; nyáron szétszóródnak a fősodrás mentén. A nagy folyók víztározóiban is megél, és a tápon nevelt kecsegét sok horgásztóba telepítik, ahol egészen másképp viselkedik.

Szezon és viselkedés

A kecsege áprilistól júniusig ívik kavicson, erős sodrásban, amikor a víz eléri a 12–17 °C-ot, és ehhez a folyón belül felfelé vándorol; a legtöbb ország tavaszi tilalmi idővel védi, több pedig teljes védelem alá helyezte. Késő tavasztól őszig táplálkozik, főleg szürkületben és éjjel, rovarlárvákkal, apró rákokkal, kagylókkal és férgekkel, amelyeket a kavicsról és homokról szed fel, a nyári eső utáni emelkedő, enyhén zavaros víz pedig beindítja. A meleg nyári éjszakák a Duna csúcsidőszaka. Késő ősztől mély teleltető gödrökbe húzódik, és szinte mozdulatlanná válik. Rajhal, ezért egy fogás után rendszerint van több is a közelben, és ritkán küzd keményen – inkább pörög és forog a zsinóron.

Horgászmódszerek

Ahol a kecsege horgászható, a módszer egyszerű fenekezés sodrásban: csúszóólmos szerelék lapos vagy karmos ólommal, amely megtart a kavicson, 40–80 cm-es, 0,20–0,25 mm-es előke és kis, erős horog – 6–10-es méret – gilisztacsokorral. Dobj a fősodrás szélére egy kavicspad végénél vagy egy mély gödör felső végénél, és horgássz át az éjszakán; a kapás apró rángatások sora, nem rántás, ezért érzékeny rezgőspicc vagy a legfinomabbra állított kapásjelző kell. A lassabb szakaszokon és víztározókon a könnyű feeder működik vágott gilisztában és szúnyoglárvában gazdag etetőanyaggal. Szakáll nélküli horgot használj, a halat a vízben vagy nedves matracon szabadítsd ki, sose emeld a kopoltyújánál vagy az orránál fogva, és gyorsan engedd vissza.

Csúszóólmos fenekezés sodrásban gilisztávalÉjszakai fenekezés a DunánKönnyű feeder vágott gilisztás etetésselMethod feeder pellettel horgásztavakon

Csalik és műcsalik

A kecsege tapintással és szaglással táplálkozik a fenéken, ezért a puha, illatos természetes csalik nyernek. A dendrobéna- vagy kisebb földigiliszta-csokor a klasszikus, utána jön a trágyagiliszta, a csonti, a szúnyoglárva-csomó, az apró kagyló és az édesvízi garnéla; egy gilisztadarab csontival a hegyén mozgásban tartja a csalit a sodrásban. Horgásztavakon a halak a süllyedő pellethez szoktak, ott a halibut pellet, a puha horogpellet vagy a pellet–giliszta kombináció mindent ver. A csali legyen apró – a száj keskeny szívócső –, az etetőanyag pedig finom és sötét, hogy ne hozza be a dévért és a pontyot.

Dendrobéna- vagy földigiliszta-csokorTrágyagilisztaCsontiSzúnyoglárva-csomóÉdesvízi garnéla és apró kagylóSüllyedő pellet (horgásztó)Giliszta–csonti koktél

Tippek a partról

  1. 01Horgászd azt a vonalat, ahol a gyors víz mély gödörbe fut – kavicspadok alatt, gátak és torkolatok alvizén.
  2. 02Csak annyi ólmot használj, amennyi megtart a fenéken; a kecsege finoman veszi fel a csalit, és mindent elenged, ami nehéznek érződik.
  3. 03A kapásjelzőt vagy a rezgőspiccet a legérzékenyebbre állítsd – a kecsege kapása apró bólintások sora, nem elfutás.
  4. 04Szürkületben és az éjszakán át horgássz a meleg nyári estéken, főleg egy kisebb áradás után.
  5. 05Szakáll nélküli vagy mikroszakállas horgot használj, és a vízben vagy nedves matracon szabadítsd ki a halat; a vértek vágnak, a hal könnyen sérül.
  6. 06Sose emeld a kecsegét az orránál vagy a kopoltyúfedőjénél – nedves kézzel a hasa alatt tartsd.
  7. 07Ahol a megtartás tilos vagy a faj védett, azonnal engedd vissza, és jegyezd fel a fogást a víz nyilvántartásához.

Szabályok

A kecsege természetvédelmi szempontból kiemelt faj: egyes országokban teljes védelem alatt áll, sem célzottan horgászni, sem megtartani nem szabad, ahol pedig horgászható, tavaszi tilalmi idő, méretkorlátozás és rendszerint szigorú darabszám-korlát vonatkozik rá, a visszaengedés az alapszabály. Az előírások országonként, régiónként és vizenként eltérnek, és gyakran változnak, ezért horgászat előtt mindig ellenőrizd az adott helyre érvényes hatályos szabályokat. A Shoalmap az alkalmazásban minden vízhez megmutatja a tilalmi időt és a méretkorlátot.

Kecsege – hol fogható

Vizek, amelyek Shoalmap-jelentésében szerepel: Kecsege.

További vizek az appban: Kecsege

Rokon fajok

Gyakori kérdések

Igazi tokhal a kecsege?

Igen. A kecsege (Acipenser ruthenus) a tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozik, de a vizától vagy a vágótoktól eltérően kicsi marad, és egész életét édesvízben tölti, sosem vándorol a tengerbe. Ez az egyetlen tokhal, amellyel a Duna vízgyűjtőjén a horgászok rendszeresen találkoznak.

Miről ismerem fel a kecsegét?

Öt sor csontos vért, hosszú, keskeny, felfelé hajló orr, középen osztott alsó ajak és mindenekelőtt rojtos bajuszszálak – apró oldalsó rojtok a száj előtti négy bajuszszálon, amelyek egyetlen más európai tokhalnak sincsenek.

Mekkorára nő a kecsege?

A fogott kecsegék többsége 40–60 cm-es és 2 kg alatti. A 80 cm feletti hal kivételes, az általánosan idézett maximum 125 cm és 16 kg körüli, amelyet csak nagyon idős ikrások érnek el.

Mi a legjobb csali kecsegére?

Dendrobéna- vagy kisebb földigiliszta-csokor kis, erős horgon, a fenéken, sodrásban kínálva. A trágyagiliszta, a csonti, a szúnyoglárva és az édesvízi garnéla is működik, a horgásztavak tápon nevelt halai pedig készségesen veszik a süllyedő pelletet.

Megtarthatom a kecsegét?

Gyakran nem. A kecsege egyes országokban teljes védelem alatt áll, máshol tilalmi idő, méretkorlát és kis darabszám-korlát szabályozza szigorúan. Horgászat előtt ellenőrizd az adott vízre érvényes szabályokat, és tekintsd alapnak a visszaengedést.

Kecsege a közeledben

A Shoalmap minden közeli, jelentéssel rendelkező vízben rákeres erre a fajra (Kecsege), pontozza a mai kapási esélyt, és mutatja az érvényes tilalmi időt és méretkorlátot.

Vizek keresése: Kecsege

A horgászati információk nyilvános forrásokból és AI-támogatott kutatásból származnak, és csak tájékoztató jellegűek. Horgászat előtt mindig ellenőrizd az aktuális helyi szabályokat.

Ez az oldal más nyelveken: English · Srpski · Deutsch