Matyér–Subasai-főcsatorna

A csatorna egyenes, sekély víz, amelynek jellemzői a felszín alatt vannak, nem a parton. Keresztmetszete két oldali padka, ami középső hajózómederbe szakad, és a közeli meg a túlsó padka lába az a két vonal, ahol a bodorka, a keszeg és a sügér táplálkozik. Minden híd, zsilip, csónakkikötő vagy szűkület, ahol a víz felgyorsul, halmágnes, ahogy a benyúló fás kanyar is. A hajóforgalom felkavarja a feneket, és furcsa módon gyakran épp ez indítja be a kapást. Nyáron a part menti hínár és tündérrózsa compót és pontyot rejt; télen a hal a legmélyebb, legvédettebb szakaszokon áll, hidak és települések közelében, ahol a víz egy fokkal melegebb. A sodrás rendszerint gyenge, de megváltozik, amikor a zsilipek vagy szivattyúk működnek.

A rakós botos és úszós horgászat a csatorna módszere: könnyű úszó a túlsó padkán vagy a közeli lábánál, apró csalik és kevés, de rendszeres etetés. A feederezés kis kosaras vagy method feederrel a hajózómedret fedi le, keszeget és hibrideket hoz. A fenekezés hidak vagy csónakok közelében pontyot és compót fog. A pergetés könnyű jigekkel és kis wobblerekkel a túlsó padka és a kikötők mentén sügért és süllőt talál, a mélyebb szakaszokon vezetett csalihal csukát hoz. Tarts mindent könnyűnek — a víz ritkán mély, és sosincs messze.

A csatorna tavasszal gyorsan melegszik, és a sekély túlsó padka korán jól működik. A nyár eleje a compó és a keszeg csúcsa a hínáros szakaszokon, és a sügéré műcsalira. A csónakokkal teli nyári napok a szélekre nyomják a halat, a horgászat este javul, amikor a forgalom leáll. Az ősz nyílt vízre hozza a süllőt és a csukát, a legtisztább, leghidegebb téli víz pedig a mély, védett szakaszok szerkezetei mellett tartja a halat.

Mérd fel gondosan a túlsó padkát, és pontosan ott horgássz, ahol a mélyebb mederrel találkozik — a csatorna halainak többsége egész nap ezen az egyetlen vonalon jár föl-alá.